Emellett természetesen szakmailag is fontos volt ez az utazás 2006-ban. Kollégáimmal együtt a Brazília-Horvátország és a Németország-Lengyelország mérkőzést láthattuk élőben a helyszínen.
Azok az urak, akikkel kinn voltam, Egervári Sándor, Gellei Imre és Pusztai László, szintén nagyon jó élményt jelentettek, mert jó humorú edzőkollégákról van szó. Magát a világbajnokság hangulatát talán nem kell külön ecsetelnem, mert nagyon jól minden átjött a televízión is. Berlinben és Dortmundban is az egész napot a városban töltöttük, a VB-központban. Azt hiszem, mindenkinek ezt egyszer át kell élni, aki szereti a futballt. Teljesen mindegy, melyik nemzet szurkolói voltak ott, nagyon jó hangulatot varázsoltak ebbe a két városba is.
Nemcsak az élmény miatt volt jó elutazni a helyszínre, hanem szakmai szemmel is figyeltük a mérkőzéseket. A taktikai fegyelmezettsége valamennyi csapatnak maximális volt, tehát az utasításokat nagyon szigorúan betartották a játékosok. Az volt a tendencia, hogy nagyon leszűkítették szélességben, mélységben a játékot. Ez még fokozottabban érvényesült, mint az azt megelőző időszak nagy világversenyein. A brazil válogatott állt hozzám a legközelebb, de már a csoportkörben kiderült, hogy nem voltak felpörögve. Úgy gondoltam, nekik volt a legerősebb játékoskeretük, végül mégsem jutottak túl sokáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése